Mégis szőtt nekem
a társadalom puha
fészket kapcsolati
hálóból bár kiesik
a lyukakon a kulcscsomóm
és az öngyújtó

Végre ki
lehet piszkálni
a bejgliből a
mazsolát fogak
közül a mákot
burkából a szaloncukrot
kanapé karfája mellől a
tavalyi hangulatot

Részegen érdemes
csak új életet
kezdeni másnaposan
az előzőt kell
folytatni

Várok inkább a hajnali
vonatra ami nem jön
nem jön mert lefagyott a
váltó a sín a vezeték
nem jön de jönnie kéne
inkább várok a restiben
jégerrel sörrel a kesztyűs
kezemben támasztom
az állam várok inkább
a vonatra ami kéken dekkol
kemény kerekeken
várok arra inkább hogy
ütve-zötyögve vigyen a
restiből el
mint arra hogy ne hívj fel

Világvégekor meg
kell bánni az
elnyomott dekket a
meg nem evett
házikosztot az
üres füzetet az
átaludt megállókat a
mosogatóba öntött
teát a megbánást?

Ez csak most
van ha elmúlik
a most elmúlik
ez is

Le kéne feküdni
le kéne veled
ágyra földre párnára
a világom legsarkára
szőnyegre matracra
dunyhára alsó polcra
lefeküdni kéne
veled vagy sem
végülis csak
álmos vagyok.

Elaludtál én
meg csendben
kihúztalak a
falból nem
világítasz rám
többet

Ahogy nem
oldódik a hideg
kávéban a 
tejpor úgy
nem leszek
veled én sem
kedves ha fázom

monitorszínű
pénteki
önétkeztetés
betűnyi
szavakkal

tartson addig
a szám ameddig
a cigi ne kelljen
az ujjamat használni
erre

Hosszú és vaskos
szinonimaszótár az
életem minden valakinek
a rokon értelme

Saját kézzel
simítani a verejtékező
homlokot szarabb
mint kiverni

Tölts még
egy pohárral
kérlek vagy
add ide
az üveget

Ugyanaz a szín állag forma
de még a tetején lévő
étcsokoládé rétegre rajzolt
étcsokoládé csíkok is
ugyanakkora szöget zárnak
be mint mondjuk két hete így
van ez ha veszed a lepukkant de
a miénk cukrászdában sütni
már nem süti senki csak
az ipar
de az haldoklik itthon elvileg

megszúrsz
beledöglesz
méhecske
jól lakik veled a pókom a sarokban

Senki sem érintette
nála többször a
földet mert magánál
sokkal nehezebb terhet
cipel - sorok amiket
bárcsak én mondtam
volna
nem kéne lopnom
őket

Nem kell rá
felhívnod a
figyelmem én
is tudom ha
nem teljesítek
túl jól az
én orrom
van a saját
számhoz legközelebb

gyere át és
korcsolyázzunk a gangon
ha éjjelente megy
nappal is fog

Kiesek néha a
mostból
nem tudom hova
megy az idő
csak magamat
simogatom a
tejfehér szutyokban

Kár hogy
nincs esély
a semmire

lopott pulóver
melege ma
a barátságod

Azér, hogy aznap este,
amikor végre az én záramban fordul a kulcs,
az ajtó egy részegre vagy kölyökkurvára nyílik,
nem lesz hibás sem alkohol, sem férfi.

Csak a zár. Vagy a kulcs?