Ha két ember ül két fotelben,
lábuk maguk alatt, kezük ölükben,
és messziről nézve közelségnek ehhez köze nincs,
akkor abban mégis
az a kimondhatatlanul jó,
hogy a távolság köztük mindig
kimondhatatlanul kimondható.

Vagy odaég a
rántotta vagy nincs
értelme felütni
a tojást

rendes reggelit bárhol kaphatsz

Ha a bortól
meg nem szédülök
csak arcban vörösödök meg
az nem jó.

Nem oldódott attól
még meg semmi hogy
átültem egy másik asztalhoz

a tegnap hegyén még csöndben ott remeg
az az egy, lágyan elnyújtott baaaaaazmeg

Lekéstem a reggelt
dugó volt a hajnal miatt
talán ebédre behozom
a vacsorát

Pesti lány, hajnal négy
se smink, se tekintet
de úgy, úgy
legyél még kacér

olyanokat jó
ismerni akiket
nem lehet

Tele a táskám
filterrel papírral
dohány kéne
mindennel így vagyok

fájni fog még
a mai rántotthús
panírja a tegnapi
vodkának
kár hogy minden
nap után van másik

nézd hogy ki
ment a hosszú
lépésből a szén
sav most mondd
hogy nem vár
tam rád eleget

a tegnap este
belehányt a
mai kávémba

Bár a szavaidra
is tudnék
figyelni nem
csak arra amit
mondasz

Véletlenül énekeltél
bele csak
a kiállásba ugye

olyan könnyű
szeretni pedig
mint nem

Féltem hogy
kiesel belőle
belevarrtalak
ezért a matricás
füzetembe

lyukas zsebben
minden elköltött
pénzem lyukas
szívben minden
kurvaanyjázás
lyukas harisnyából
lóg csak ki
a hosszú köröm

belédjöttem
mint autó a
troliba
pedig nem ugyanaz
hajtja őket
le kéne talán
jönnöd a
kötött pályáról ha
folyton előttem
kanyarodsz ez
lesz a vége

nem tudom tovább húzni
reped mindjárt
semmi sem végtelen
még az én mosolyom sem

szerettelek valamikor
szeretlek most
szeretni foglak majd egyszer
csak

A reggeliket álmodom
az ebédet átgondolom
a vacsorát lekésem

Tény ez mint
két farpofa között a lyuk
hogy a jó az új
szar

Nincs véleményem
se rólad sem pedig a
véleményedről

Annak a kardnak
amivel most
próbálsz meg
leszúrni nincs
markolata csúszik
majd beléd is