Szép volt az nagyon budipapírba
csomagolt zsolnai vázának két
kartondoboz mögé rejtve most
szedjem elő és rakjam vissza a
polcra rendben még szerencse hogy
már felnőttünk kicsit és nem fogunk
frizbizni lelkem bugyrának csiricsáré
nappalijában

Süt még
a nap de
felhősödik
vedd a
kabátod

Azt hittem elég ha egy
olyan van de nem mind
legyen olyan

Nem attól félek hogy
leesek hanem hogy nem
halok meg ha földet érek

A holnap akkor kezdődik amikor
másik ruhát veszek bár lennék
inkább mindig meztelen

Pilótaszemüvegben lépett
mellém az április a kínaiban
vette ahogy én szoktam a
napsütés majd' letépte róla a
kamufoncsort eltartott ujjal
itta a kisdobozos kólát fekete
foggal mosolygott rám meg
kérdezte mizu de nem hagytam
hogy felszedjen én a májust
várom

Azt hitted böfögtem mi
pedig csak elhánytam
egy újabb álmot

Másnapos volt a reggel forró
büdös és két tojásból a gombás
rántotta füredi látképet reggeliztünk
volna hozzá ha nem zavar be a
padon ülő bácsi túl rövid nadrágja de
legalább láttuk az élet súlya tényleg
lefele húz

Milyen megható közös
örömbe ragaszt minket a
nyúlós bánat a pókhálóba
ragadt légy sem adja meg
magát könnyebben
ebédnek

Mit nekem az
autó én fröccsel
utazom ne húzd
a szád te is

Ne nézz fel a
város közepéről nem
látni a csillagokat

Nekem a gyárkémény
az égig érő
cédrus

Én nem koccintok
ha nincs tele
a pohár

A mell nem farok
hogy
méregesd

Egy fülbevaló is sokat
mesél az enyémnek pl
hiányzik a fele
vagyis
mindnek hiányzik

Nincs már értelme a
gombnyomásnak sem
érintőképernyőm van ne
nyomkodj simogass inkább

Tacskó-németjuhász keverék
volt a délelőtt nem tudni
hogy lett de a nedves orrával
a lábam közé bökött a
gazdája hiába próbálta
elkapni csak ellopta a
zsömlémet

A bögrémbe beleszáradt a tegnapi
kávé de még nem büdös nem is
mosom el addig amíg a penész ki
nem veri így vagyok veled is majd
ha megrohadtál kidoblak

Döglött galamb úszik lefelé
a folyón majd bedarálja egy
lusta utasszállító hogy megegyék
a halak döglött galambból
sok van ússzon mind le a
folyón hogy legyen hal
legyen megváltás

Mindenkihez      Egy
lehet                    érti
beszélni               csak

Mindenki az igazságot
keres holott ebből a
palacsintából kifolyik
oldalt annyira híg
az a fos

Idegen konyhában
a mosogatóba is
hugyozhatsz és
egy életre meg
tanulod hogy ne
tarts bulit

Valami azt mondatja velem, hogy nem igaz, hogy hullik a vakolat, és nem igaz a bordó kockás körfolyosó sem, ahol még mindig ugyanaz a nóta. Nem lettek öregebbek a nénik, nem lett pirosabb a muskátli, mégis minden nyáron odakerül a rozsdás erkélyre, amire nem igaz, hogy nem mersz rátámaszkodni. Nem igaz, hogy rátámaszkodsz, hogy elbírja-e a súlyod, amíg a kávé mellé elszívod a cigid, és a képembe vigyorogsz. Nem igaz, hogy felkel a nap, mert minden reggel a homlokomra hazudik, hogy marad, mégis lemegy, hogy másnap megint ne legyen igaz.

Valami azt mondatja velem, nem igaz a forgalom zaja, pedig a hetes busz úgy húz el minden ötödik percben, mintha az egész város lelkét rángatná maga után a betonon, nem igaz, hogy van rajta ellenőr, se nappal, se késő este, nem igaz a bérlet, a jegy, az út, a piros, a zöld, a zebra, a biciklis. Nem igaz, hogy télen gőzölög a gyros, amíg a fehér szósz a kabátod ujjára csöpög, nem igaz a pénz, amivel kifizeted, hogy ne hányd össze magad, ha hazaérsz, és nem igaz, hogy kihányod mégis az egészet a párnádra, és reggelig borszagú hús rohad a szobában, amíg te a sörhabon szörfölsz ájultan.

Valami azt mondatja velem, hogy nem igaz az előző lakók legendája, akik koszt, örömöt és olcsó recepteket hagytak örökül, és most senki nem tudja, mi van velük. Nem igaz, hogy senkit sem érdekel, csak annyira kevés az idő és annyira sok az előző lakó, akinek még mindig itt van a porszívója, bár nem működött akkor, és nem működik most sem, de az előző lakó porszívóját sosem viszi el a lomtalanító.

Valami azt mondatja velem, hogy nem igaz, ahogy a szemembe nézel és a nyálas számat látod, ami parancsszóra nyílik szét, pedig nem is akarom, és nem igaz, hogy a lábamnak is kényelmesebb lenne, ha összeérnének a bokáim, nem a nyakad köré kulcsolnám, nem igaz, hogy élvezem, és nem igaz, hogy koszos fehér törölközőt vágsz hozzám, ha végeztél, aminek előző hét szaga van.

Valami azt mondatja velem, hogy nem mondasz igazat, és én nem mondok igazat és tudom, hogy valami veled is.

Nincs kedvem megmondani
a tutit túl hangos
a zene

Értem én hogy te nem
ilyen tehenet akartál de
ez egy ilyen bicikli