Túl sok volt a firka üres
lap üres óra most hogy
tenni lenne mit
tinta nincs

zoknicsöndben
pihen a láb
bújik a sötétben
hogy ne érezd
a szagát

Poros karosszérián ívben
csúszó napfény annyi volt
csak hogy mi ketten a
lámpa lassan zöldre vált és
a kormányt elhagyja a kezem
nem nyomja a gázt már
se talp se comb szorul a
fék csíkot húz a semmi
az aszfalton

Kicsit volt csak
keményebb kis
szíved főtt krumplija
épp csak annyira
hogy elgörbüljön
bele az enyémnek
alumínium
villája

Térde ne ess ott
az nem az örök
mécses csak a
bank reklámja

Ropog a fogam alatt a
bánat homokja megint
fűbe haraptam

Azt ígérted lesz holnap lesz
virágvasárnap talán volt is csak
túl másnapos voltam

Tök mindegy merre
mész az út kerek
mint a fejem

Vannak ilyen alapvető
játékszabályok mondjuk
ha késsel eszel tejfölt el
vágod a szád ha részegen
leszel szerelmes az nagyon
elmúlik a holnap reggellel

Te csak ne
lavórozd le
a vödrömet

Aszongya hogy a fa nem
nézi hova esik ról a mag a
levél mer amelyik akar úgyis
kikel mint más fejében a
gondolat ha nagy okosat
hall
én csak olyan fát ismerek
amelyiket gondosan
precízen öntött körbe
szép szürke halott
betonnal az ember

Nem tudom hogy
szemérem vagy
megszokás csukja
be folyton a vécé
ajtaját pedig
senki nincs hogy
a csurgást hallja

az igazi szabadság csak
egy pisiszünetig
tart

Jött a csönd
kiabálva sértette
a fülemet nem
értette kussban sosem
ér ide az üzenet

Mindegy hogy
vihar előtt vihar
után nedves
vagyok úgyis

Kár értem nem kár
nem értem nem
vagyok varjú
vagyis hát de

nézd ott
szaladtunk
mintha lenne
cél vagy lett
volna start ki
a gyorsabb ki
a gonoszabb itt
meg álltunk szó
nélkül kegyelem
nélkül nincs már
pálya nincs idő
azóta nem
mozog semmi

Fogom a szavakat összebaszom
őket azt hiszem kurvajó közben
csak eléggé melléhugyozok
a vécének ám

sajnálom
nincs több
szó se
szép se
jó

csak az maradt, hogy tény.
ezzel meg nem tudok mint kezdeni.

nem száradtam ki túl
locsoltak
kirohadtam

Olyan volt határozottan
mint rajzórán a hiányzó
krumplinyomda mindenki
csomagolt csak én nem te
is hoztad a játékaidat de
nekem nem volt mivel
báboznom

törött seprű kotorja
arrébb a megunt
szavakat morzsát
hagy ropog a talpam
alatt hazugság

Mindenki egyformán
izgalmas de máshogy
unalmas