Ó várj épp nemérek rá a lépcsőházbanharmadszorra alszik kiaz érzékelős lámpaesetleg itt sem vagyoka sokadik cigit szívom ésazon röhögök mennyiresajnálom magam

Csak egy pillanatra esküszömcsak egy pillanatra néztem arrébb mögötted a plafonrade elég volt hogyne szeresselek tovább semazt hogy rám csöpög azizzadtságod

Szeretnék megöregednimihamarabb hogy egálbalegyen végre az éveimés a farkak száma

Kicsi kínai a szívemre varrjálmárkát mert így simán gagyicsak olcsóért bagóért adhatópult alól kartondobozbólnem veszi a finnyás úrinép

Az még nagyon vicces, amikor emberek képesek leírni, hogy önvallomás, milyen önvallomás, te, hát bevallod magad? sose vallod be magad, azt se vallod be magadnak, amikor hazudsz, magad előtt hazudsz a legnagyobbat, hogy így, meg úgy, közben nem is, nem önvallomás az, hanem sztriptíz,…

Fecskefarkak kékeslángja na az itt kurváranincs ez a város

Törött a köröm a lakk alattnem látszik csaj fáj lakkozzle mindent nem fog látszódni csakfájni de az nem a más dolga

Megpróbálom elmesélni, hogyan lett ez, mondjuk én sem tudom annyira, 25 éves vagyok, 25, érted, és ebből 12-re tutira nem emlékszem, 2007 mondjuk úgy kompletten kiesett, nem mintha bánnám, biztos nem is volt annyira jó, akkor 20 éves voltam, ha jól számolom, de most se nagyon értem…

Villamossínben meg nembotlott az igazság a korlátotis jól vette vonyítottam milesz mi lehet velünk így hajnali fél négy fele keresztbenálló tudattalansággal azt mondtami már akkor megrohadtunkamikor megszülettünkkoccintottunk ráés lekéstük az utolsó villamost.