Milyen szépen roppant ketté a
golyórágó színes cukorlakkja
tizenöt forint repedt a tejfogak
alatt egy napi zsebpénzt értem
még akkor nem lógott a mellem
igaz nem is volt bár dugni
sem kellett elég volt a puha
csók de nyál nélkül mert az
fúj

nekünk csak a Hold
világít az is minek úgysem
látjuk

csukott ajtóról
minden újság
lepattan azért
csukott

Pesti lánynak keresztbe
áll a szeme a pálinka
néz belőle rám én is
berúgok a tekintettől
ásványvízzel kísérném ha
lenne mit de csak bámul
mondania már nincsen
mit sírok majd helyette én

Az éjjel-nappaliban lassan
szánalmat is lehetne árulni
legyen mindig kéznél ha
elfogy nekem mondjuk
már nincs nem adsz egy kicsit

Velem szemben ült a
villamoson minden
templomnál keresztet
vetett közben alig mozgott
az ujja és mereven nézte
a könyve lapjait majd
egy kis fikát kent a
táskájába és megállókon
keresztül nem lapozott
boldog voltam amikor
leszállt

a vékony derékon is
bevág az a harisnya csak
a vastagon mélyebb
nyoma marad

Már csipognak a szárnyas kis
szarok a fán jön a meleg az lesz
csak az igazán jó ha nekiáll majd
kúrni a komplett természet életet
izzad majd a beton is én meg
vinnyogva keresem majd a mosolyt
sliccek farmerok szeges övek alatt
aztán bőgök majd ha nem olyan a
vigyoruk mint a tiéd ott ülök majd
egy kacér fröccsel egy kollektív
pornófilm közepén ahol még a
felszopólány szerepét sem én kaptam

Nem volt semmi érdekes nem
fáztam nem voltam éhes még
a taknyom sem fojt a kesztyűmet
épp cigaretta égette ki de a bélés
miatt az ujjamat nem csak néztem
körben csendben ért össze a hó
az ég a jég a föld a víz a köd
a szuszom nem volt semmi
érdekes  csak gyomorszájon rúgott
hogy mennyire hiányzol egy
kutya meg is ugatott biztos
büdös lettem az avas érzésektől

Nem érdemes olyan helyre
menni ahol a vécében nem
firkálták össze a falat mert
ott biztos túl nagy a
szigor

Úgyis minden szerelmes
történet úgy kezdődik mostanság
találkoztunk egy koncerten
be voltam rúgva
és úgy végződik hogy
nem tudtam hogy van csaja

de a romantika minden cseppje ott ragyog azért az arcokon és a lepedőn

valakinek szerencsére
én vagyok a valakije

Amíg megtekerted a cigit én
kortyoltam a bort észrevétlenül
lehelt ránk a kor még egy
réteget sebaj mondtad ez
még csak a közepe

Kisgömböc gurult hol fény
érte hol árnyék lábnak
karnak ütközött nem vette
észre csak egy aki arcon
könyökölte de a nagy zajban
a jaj és a bocs is eltűnt
mint a kisgömböc a tömegben
pedig csak a színpadra
lesett volna végre fel de
nem fog sosem mert minden
büdös pesti paraszt kurvamagas

Kész szerencse hogy
akkor értem oda amikor
leszámolta a tegnapi
aprót meg az illúziókat
nem kellett visszaadnom
sem zsetont sem álmot
vitte a testet a büdös
zoknit a nyögést meg
itthagyta talonba csak
félek megbuggyan mire
visszamegyek
 

A rec gombot nyomjad erőből
akkor jó ha kattan a műanyag
százszor nézett életre vedd a
más mosolyát de a műsor
vége előtt be ne teljen hogy
legyen majd mit nézni ha
épp ráér a világ mire megunnád
úgyis nyúlni fog már a hang

Ilyenkor olyan vagyok mint a
videokazettaszalag
apámtól kérdezi anyám veszed
azt vegyed
apám meg nem rángatja csak
finoman törzsből korrigál
én sose vagyok rajta a sajátomon
csak egy fehér folt lebeg
keresztül a képen minden más
meg kicsit kásás ami jól sikerült
csíkosra néztük hiúságunkban

Ilyenkor amikor videokazettaszalag
vagyok nem örülök mert valaki
elbaszta a lejátszót

Nem látok és megijedek és
hallom ahogy ropogtatja a
csontjaimat a sötét és a
kedvenc borospoharamról
sem tudom merre van és
percenként ütközöm a
falba és nem látok nem jó és
akkor a fülembe súgja
hátulról hogy nyisd már ki
a szemed te szerencsétlen

Az a szar az éjszakai mesékben hogy
előbb jön a pitymalat mint a míg meg nem
haltak ha fényt kap a fiú meg a lány meg
látják végre egymást és feladja még a
mesélő is

Kaptam pár tükröt annak
idején néhány eltörött direkt vagy
véletlenül nem fontos volt olyan is
amit meg letakartam feketére
festettem most nincs miben
néznem magam nem is
létezhetek akkor ki hányt a
szoba közepére

Micsoda nyugalom hogy
csak álmodnom kell
rólad de ha arrébb
fordulok a hideg matracon nem
ütközök semmi ridegbe

Jajbocsánat a grafitceruzám
után a töltőtollam hegyét is
a saját pofámba törtem be
kötött szemmel-szívvel nehéz
sőt nem is lehet se okost se
butát mondani úgyhogy

Téged nem tesz tönkre a város
kérdezem de nem hallod csak
az utcazajra figyelsz és néha
dudálsz egyet amíg én a zöldre várok

ma este szocialista szociális leszek ahogy
még sosem
emberekre fogok mosolyogni és
megvárom hogy ők is ezt tegyék mondom
megvárom
megvárom
megvárom

az én türelmem végtelen egyedül már voltam annyit annál
rosszabb úgysem jöhet