Nem látok és megijedek és
hallom ahogy ropogtatja a
csontjaimat a sötét és a
kedvenc borospoharamról
sem tudom merre van és
percenként ütközöm a
falba és nem látok nem jó és
akkor a fülembe súgja
hátulról hogy nyisd már ki
a szemed te szerencsétlen

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.