Lépésenként löttyenő hatalmas
mell a bánat a saját súlya
húzza a mélybe hiába a borítás puha
és kerek mint a világ de úgyis megadja
majd a sorsának magát és ott himbálózik
kinyúltan a mélység felett de
sosem esik bele
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.