Az alattunk lakó professzor
azt hitte, folyton zenekari
próbákat tartunk,
pedig csak csöndben
ittuk le magunkat az ágyon.
Talán a bánatnak volt
ekkora hangja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.