Imádnád ezt a kocsmát pont
olyan mint a kapcsolatunk volt
befogad elringat mint az anyaöl de
mindig tájidegen maradsz a
műbőr székek pedáns sorai között
hiába szokja a szemed a harmincéves
neont a kávé két cukor tejszín háromszög
nem takar eléggé ha
nem iszol mellé rövidet az ablakon
furcsa de nem csak az elbaszott vétkek
folynak hanem a megkérdőjelezhetetlen
életöröm
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.