túl közel van még a saját pelenkám szaga meg a babapúderé amit anyám a fenekemre szór érzem még a számban a kakaóba tunkolt kenyeret hogy utáltam pedig látom még a kiscsirkét amit Húsvétra kaptam és összeszarta a konyhát hallom a nagyi karácsonyfadíszének a dallamát pedig rég eltörött tudom hol a seb amibe beleragadt a harisnyám is le tudnám rajzolni az első anyák napi képeslapomat fáj ahogy a tesóm a karomba harap és büdös a pattogatott kukoricás hányás vétek volt kihányom azért ettem meg hogy másnak ne jusson tudom hogy fagy oda a nyelvem a síliftre mert muszáj megnyalni ahogy a filmben láttam éneklem néha az altatót amin mindig sírtunk és van még annyi minden más

hát hogy lennék így felnőtt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.