Úgy száradnak a bugyik a kertben mint
az elméretezett gyerekruhák olyan
vagy már mint egy nagy baba azok
a te ruháid a nagyra
puffadt hasadra húzza
fel már őket más nem
te vékony és bizonytalan a
lábad ahogy
egyesével szeded a lépcsőt kapaszkodva mint
egy kétéves hálás
vagyok hogy
látom milyen lesz majd a saját
gyerekem ezt is
megtanítod
az elejét is
a végét is
pelenka is jár ezzel és
végtelen türelem ahogy
félig nyitott a szád ami
már csak pépeset eszik a
szemed meg úgy réved rám amennyire
naivan és szeretettel lehet de
nem csak ezt kapom hanem
a bizonyosságot is hogy
a testvérem sokkalta jobb
ember mint én valaha leszek
hálás vagyok Nagyi hogy
ezzel még megajándékozol

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.