Furcsán penészedik fenn a fal, kis fehér vattapamacsokban, amik lelökik a vakolatot. Biztos nem egészséges sokat ott lenni, gondolom én.
Ahogy nem egészséges beszívni a sok festékszórószagot, vagy azt a temérdek cigarettát, aminek ott a csikkje.
Vagy a ragasztót.
Vagy azt a port, ami ott van. Ott lehet évtizedek óta.
Erre gondoltam, amikor fenn voltam, néztem a sok kartonpapírt, lámpát, szemetet és üres üveget.
Néztem őket és nem sírtam.
Pedig kerestem bennük valakit, aki nem volt ott.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.