Valahogy előkerült az a doboz, volt benne rengeteg kép
csak egy embert ismertem rajtunk, nekem azokhoz más közöm nem volt
az elején csak a féltékenység mardosott, hogy volt előttem élete
pedig mindenkinek van előttem élete és utánam is lesz
ezt nem fogom tudni megtiltani sosem, még akkor sem,
ha semmit más nem akarok ennél jobban
aztán inkább végignéztem a képeket és
végighallgattam a történeteket, amiknek
már nekem csak a legenda része jutott, azt se tudni
ki él még azokból az emberekből, én meg
titokban az emléküket lesem

az én képeimet ki lesi majd, ha az összes csak virtuálisan létezik?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.