Tegnap voltam olyan bátor, hogy elmenjek a Postakocsiba. Jani nem akart, pedig másfél éve győzködöm, de nem, mert panelkocsma. Vani besegített, elvitt minket kocsival.

Ő ananászlevet ivott, mert vezetett, Jani sört, és én is ananászlevet. Miért ne. Soha rosszabb szituációt, mint kocsmában gyümölcslevet kérni.
Ez van.
Régen azért ittam az ananászlevet, mint az őrült, mert azt mondják, zsírégető hatású, hát toltam befele, hogy majd lefogyok.
És valóban, bár kétlem, hogy az ananászlének bármi köze lett volna hozzá -

Magam is meglepődök, ha néha nem kívánom a szeszt.

De jót szórakoztunk  az echós szekér alakú padokban, a veszkócsizmák alatt, mulatós zenére.
Kőbányának is megvannak a maga hátrányai - nincsenek sokan, az igaz, viszont sokkal koncentráltabb formában kapni az áldást. Kérdeztem a pultost, hogy idevalósi-e, de mondta, hogy nem. Azt már nem akartam megkérdezni tőle, hogy akkor mi a faszt csinál egy kőbányai kocsmában. Mintha máshol nem lenne ivó. Vagy ez karrier?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.