Tiszta üvegpoháron
látszik az ujjnyom

költészet
ha lenne pénzem
se lenne

Megrohadt a citrom
is a hűtőben
nem kérdezte
senki facsarjam-e
vagy csak úgy héjastul

szívkamrazáráskor
pont pislog
az őrláng

komolyan becsöngetsz?
a rácsot zárd majd
legközelebb
belülről

Nem fogok egész
könyvet írni ha
csak egy mondat
a lényeg a tölteléket
is magában szeretem

fogod te még
szégyellni hogy
ezt olvastad
én meg hogy
hagytam

a talpamra ragadó
piócának elég hogy
csak bokáig érő
pocsolya vagy de
én fulladnék beléd
csak nem tudok

Majd ha leért a vodka
elmondja mi van
csak az a baj
igen nagy baj
hogy azt a vodkát
még nem vették meg neki
rám ne nézz
nekem nincs erre pénzem

Nincs egy kettő három négy
öt száz ezer millió csak
egy egy egy egy
se

Ha megszagoltam
leírom ha
megeszem csak
megemésztem

Jó ott az a
ránc a vasaló
szerencsére nem
viszi az arcbőrt
gyűlik ott
az idő

az emberek is
macskák csak
nem elég
őszinték ehhez

Ha a nubukbőr
könyökfolt ott
van ahol a
könyök -

az harmónia

Inkább sárga szürke halványkék
mint fehér
pixeles csipkemintán keresztül
olcsónak
tűnik a hétvégi mosoly

Nem az a baj
hogy nem megy
hanem a múltidő
megkövesedett
rágódarabkái a betonon

A Duna a szépségről
motyogott a fülembe
talán megtudtam volna
mi a szitu
ha az a gyerek
nem hugyozik bele a partról

Az a reggel is tele
volt felesleges baszd
megekkel ki kellett
volna húzni
valamelyiket

az éhes galamb
néz így körbe
mint te csak
nem értem mit
keresel már
felnyaltam magamról
az összes morzsát

Március? Hideg még
fázik a hívatlan vendég

Sajnos most nincs
időm órákat merengeni
azon hogy nincs időm

mennyi betű mennyi szó
mégsem tudom mi a jó

nem szereted a spenótod
de én téged
igen

Bekacsint a lichthof
a régi jó ismerős
a vécéablakon
hagyom hogy vigye
amit akar

nem, van.
nem. van?
nem. van.
a nincs