ma már csak asörömmelfeleselhetek
az a macska amelyikkutyaként viselkedikelőbb-utóbb magátkergeti fel a fára
(hozd a létrát)
fintorog az árnyékommajd elmúlikha lemegy a nap
annyian vagytokmind jókannyian vagytoknem fértek be mindegy matracraannyian vagytoktúl nehéz lesza szívem meg a zsebkendőmannyian vagytoknem elegen
írtam nekedleveletazért szereltedle a postaládád mi