Elfér a válladon az egészéletem a szádon meg csak asöröd habja

Semmiről sem tudoksemmit nyugodj meg dejól adom elő(és még azt sem)

Kenődik maszatolódik ragadrá minden a kicsi műanyagtokokból az arcomra atükröm közben halkan sikíthogy minek jaj minek leviszirólad majd úgyis az első bók

Ugyan már pesti lányoktettestársaim mindnem veszitek észre mitcsinálunk csak kézrőlkézre adogatjuk a fröccsökfelett a megunt farkakat

Minden egyes alkalommal úgybasz tarkón az újdonság péklapátjamintha addig egy percet sem éltemvolna aztán betolakszik az régihogy megint eszméletre pofozzonés bekösse a vérző sebet

Nincs abban a táskában semmimégis mindenhová viszi magávalmert az üres táska lehetőséghogy megtöltse végre valamivelbár pontosan tudom hogy ő aztánsosem fogjanem olyan a nézése neki

A bejáratnál két vörös gyerek üldögél.Szemüvegesek, fehér szeműek, beszélgetnek.Valami babona lehet ez csak. Ha feléjükköpök, háromszor megfordulok, cigarettacsikket bal vállam fölött jobb kézzel áthajítok, nagyanyám gombjára gondolok, kéményseprővel smárolok,…